-Majd meglátod, hogy ráveszlek én.-kacsintott pimaszul.
-Majd meglátjuk-kacsintottam én is, mire röhögve átkarolta a vállam és, úgy sétáltunk tovább a hajnali ködben.
A sulihoz közeledve, egyre rosszabb érzésem lett Ad közelsége ellenére is. Szerintem ez az arcomon is látszott, mivel biztatóan rám mosolygott és a fülembe súgta, hogy Nincs baj, Kat.
Általában azért piszkálnak, mert ki mondom amit gondolok. Egyszer meg is vertek ezért. Azóta félek, de a véleményem akkor is elmondom, ha tetszik, ha nem. Nem egyszer védett már meg Ad, amiért nagyon hálás vagyok neki. Nem csak azért, számtalan indok van erre, de remélem tudja, hogy én is megtenném érte. Egyszer csak azért neki ment egy gyereknek, mert azzal csúfolt, hogy nincsenek szüleim, persze a csitrik is közbe szóltak, hogy Ad milyen papucs és ezt meg én nem tűrtem el...
A sulihoz érve, megkaptuk a reggeli beszólásokat, hogy "Itt van a szerelmespár" vagy "Tubicáim". Ügyet sem vetve ezekre tovább mentünk, mi tudjuk, hogy nem igaz, ők meg azt gondolnak amit akarnak.
A portán belépve köszöntünk a normális lányegyednek, akikkel nem vitázunk. Persze nekik is bejön Adam, mint mindenki más lánynak, mert hát nem ronda. A lányoknál általában, ha helyes fiút látnak bekapcsol valami ösztön, igy visitani kezdenek, szegény Ad, nem csodálkoznék ha megsüketülne. A legtöbb lány eléggé féltékeny pillantással ajándékoz meg, bár megértem. A nap 24 órájában szinte együtt vagyunk, szerencsés vagyok.:)
A padba leülve, eszembe jutott, hogy tegnap a tanár valami olyasmit mondott, hogy ma jönni fog egy új fiú, és még nincs itt. Egyébként, nem nagyon hiányzott egy újabb nyomi fiú az osztályba...Igyis van elég, kivéve persze Adot. És gondolom ő is nyomi lesz, amilyen szerencsések vagyunk.
Az egyetlen óránk ami külön van Addal a kémia, igy óra előtt nyugtatóként gondoltam hallgatok egy kis zenét. A fülhallgatómat elővéve, megláttam egy papirpénzt a földön, nem hagyhattam ott. Leguggolva az asztal alá, hallottam pár füttyszót, de mit sem törődve vele visszaültem a helyemre.
-Hova tűnt a fülhallgatóm?-kérdeztem üvöltve, mert a hangzavarba alig lehet hallani. Austin a kezébe lóbálta, majd egy kecses mozdulattal az ajtó elé cseszte. A középső ujjam megmutatása után az ajtóhoz siettem, mire egy kéz helyettem már felszedte. Óvatosan végig mértem, a lábától a fejéig. Mikor a szeméhez értem, úgy éreztem kicsit meghalok.
-Tiéd?-hallatta a hangját.
-Igen, köszönöm-mosolyogtam rá-keresel valakit?-kérdeztem rá, hisz még nem láttam erre felé.
-Igen, köszönöm-mosolyogtam rá-keresel valakit?-kérdeztem rá, hisz még nem láttam erre felé.
-Most jöttem. Ez az osztályom szerintem-gondolkozott el.
-Szerintem is.-nevettem fel. Ahaa, szóval nem is olyan nyomi, mint gondoltam.
-Akkor bemehetek?-mosolygott pimaszul. Azt hiszem elájultam.
-Jah, igen, persze-néztem a szemébe, majd arrébb álltam.
Becsengetéskor leültem a helyemre, és vártam, hogy jöjjön a tanár, mert valószinűleg befog mutatkozni az osztály előtt. Ez igy is történt.
-Brooklyn, kérem mutatkozzon be.-szólította fel a tanár, majd laza léptekkel kiment a táblához.
-Brooklyn vagyok.-és ezzel el is intézte a "bemutatkozást"
-Kérem, mondjon többet. Például, hogy miket szeret, hobbi ilyesmi. Tudja hogy megy ez.
-Oké. Akkor szeretek énekelni, táncolni -csillant fel a szemem. - és kosarazni...
-Köszönjük. Üljön a helyére.- mondta a tanár mint hogy kiderült, Brooklynnak. Nem túl beszédes az biztos..
Egész kémián csak ültem és bámultan. Nem nagyon tudtam figyelni..Nem mintha szoktam.
Mikor kicsöngettek nagy kő esett le a szívemről. Rögtön odamentem Adhoz.
Mint mindig egész végig Addal voltam..Suli végén megkérdeztem, hogy ma akkor jön-e.
-Persze.-vigyorgott rám-És ott is aludhatok?
-Ühüm. Miért?-kérdeztem meg, mert nem szokott önszántából ilyet kérdezni.
-Csak, mert összevesztem anyummal. Nem takarítottam ki a szobám.-nevetett fel.
-Ja, így már értem.-nevettem fel én is.
A suliból kilépve, rögtön hívtam a nagynéném és Ad az ő anyukáját. Hisz meg is kell beszélni. A nagynéném, persze most is leállt velem veszekedni, de belement és Ad anyukája is. Elindultunk.
-Amúgy..-törte meg Ad a csendet - ez a Brooklyn..
-Igen?- néztem rá kérdőn.
-Neked szimpi?
-Hát..Nem nagyon ismerem. De eddig jó fejnek tűnik.-néztem a földre.
-Értem.
Az úton még megvitattok, hogy melyik filmet nézzük, és mint mindig most is én győztem. A Star Wars-t nézzük.Nem jött össze a terve, amit reggel ígért. A nyomi.:)
Hazaérve, köszöntem anyuéknak, majd rögtön felmentünk a szobámba.
-Szóval akkor berakod?-néztem rá Adamra.
-Mit, és hova?-nevetett fel hangosan.
-Hülyeeee.-dobtam hozzá a kispárnámat nevetve. Ezt nem lehet nem félre érteni. Megtanultam, hogy gondolkodjak, mielőtt mondok valamit. Khmm.
Miután kinevettük magunkat, Adam berakta a Star Wars-t és közbe tömtük a pofánkat popcornnal. Imádom a Star Wars-t és még századszorra sem uncsi. Adam meg miattam nézi meg századszorra. Hehe.
A film végén, megbeszéltük, hogy milyen izgi volt, meg ilyenek. Csak a szokásos.
-Menni kéne fürdeni.-vetettem fel az ötletet.
-Jaa.-válaszolt Adam.
Először én mentem el fürdeni, közbe Adam netezett. Viszonylag hamar kész lettem, hozzám képest. Utánam Adam lett, és kb olyan 5 perc múlva kész is lett.
Miután mindenki tiszta volt sokat beszélgettünk mindenféléről. Szeretek vele beszélni, mert neki mindent elmondhatok, biíok benne és tudom nem mondja el senkinek. A bizalom, remélem azért kölcsönös.
Az ágyba feküdve, egy nagy durranást hallottam, valami fénylett majd elkezdett zuhogni, ezért kipattantunk az ágyból és mindent bezártunk. Visszafeküdve Ad megölelt.
-Jó éjt, Kat-mosolygott.
-Neked is-mosolyogtam vissza, majd kicsit arrébb mászva megpróbáltam elaludni. Ez olyan 4 körül sikerült is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése