Egész eddigi életemben egy emberre számithattam. Adamra, meg a gördeszkámra, de ő nem olyan fontos. Amióta megismertem, úgy érzem van kiért élni. Még a legrosszabb napjaimon is mosolyt tud csalni az arcomra, nem tudom csinálnék nélküle. A szüleim elvesztése óta ő a családom. Most az anyám nővérénél élek, aki ruhák és méregdrága kaják helyett szeretetet is adhatna. Mindenki azt hiszi arany életem van, pedig rohadtul nem.
Egyetlen álmom van, hogy a táncolással megkeressem a kenyérre valót, és végre elhúzhassak innen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése