Ezeket ráraktam egy tányérra, majd egy kakaó kíséretében felvittem a szobába. Szerencsémre, még mindig aludt, szóval reggelivel kelthettem.
-Ad! Kelj fel, hoztam valamit-kezdtem vigyorogni a tálcával a kezemben. Lassan nyitotta ki a szemét, majd mikor észrevett kipattant az ágyból és elvette a tálcát.
-Nekem csináltad?-kérdezte, miközben leült az ágyra. Bólogattam.-Köszönöm-Húzott le maga mellé, majd adott egy homlokpuszit. Kicsit meglepődtem, még soha nem csinált ilyet, de jól esett. Nem vagyok valami szakács féle, de szerintem finom lett, mint láttam Adnak is ízlett, mert 5-öt biztos megevett. A maradékot levittem a konyhába, meg gondoltam elmosogatok, mert nincs kedvem Ad előtt veszekedni Anneval. Ő a nagynénim. Akármit csinálok, kiabál. Elég idegesítő, ha azért is kiabál, mert leejtek egy tollat. "Jobban is figyelhetnél. Mi lesz veled, ha felnősz? Mindent elfogsz hagyni?"...Egy toll miatt. Kicsit normálatlan, de megszoktam. Gondolkodás közbe eszembe jutott, hogy ma a Parkba lesz egy rendezvény valami banda fellép, meg lesznek deszkás bemutatók. Kimehetnénk, Adnak is biztos tetszene. Miután mindent elraktam a szárítóra, megfordultam és szembe találtam magam Addal, aki a konyhaajtónak támaszkodva nézett.
-A szívbajt hozod rám, idióta!-nevettem fel és hozzávágtam a mosogatórongyot.
-Mit csinálunk ma?-kérdezte ügyet sem vetve az előző tettemre.
-A Parkba lesz egy gördeszkás rendezvény. Mit szólsz?
-Öltözz!-vicsorgott rám, majd felviharozott az emeletre. Néha rosszabb, mint egy kisgyerek. A szobámba felérve kinyitottam a szekrényt kivettem belőle a mai napra tervezett ruhákat. Fekete farmer, Ramoneses poló és a fekete Vans-om. Lehet ezért mondják, hogy fiús vagyok. Igazából, engem nem zavar, tényleg fiús vagyok.
Addal kilépve az ajtón, elindultunk a Parkba. Beültünk egy Taxiba, és csak vártuk, hogy elvigyen minket a helyszínre. Már alig vártam, hogy megérkezzünk, és deszkázhassak egy jót. Szerintem Ad is várta, mert egész úton arról beszélt, hogy majd mutat egy új trükköt, amit ő talált ki. Adnak szokása, hogy mindenféle új trükköket talál ki, és egész jókat.
Mikor megérkeztünk az adott helyre, kiszálltunk a Taxiból. Kilépve az ajtón, vettem egy friss levegőt. Ad miután ő is kiszállt, becsapta az ajtót, és már indulhattunk is. Rögtön a gördeszkapálya felé indultunk el.
-Figy, Kat éhes vagyok. Előtte nem kapunk be valamit?-vetette fel az ötletet Ad, mikor már majdnem ott voltunk. Már láttam a pálya csúcsát. :(
-Bekaphatunk. Mit szeretnél?-kérdeztem meg tőle, majd azt felelte, hogy lángost.
A büfé felé vettük az irányt. Ad levette a fullcapjét ami rajta volt és megfordította úgy, hogy a sapka hátulja elől legyen. Szerintem így menőbb. :)
Mikor odaértünk végre a büféshez, Ad rögtön ki is kérte a két sajtos tejfölös lángost. A néni 5 percig csinálta, majd oda is adta, én pedig letettem a pénzt a pultra. Ad rögtön bele is harapott jóízűen a még meleg lángosba. Ami egyébként nagyon finom volt.
-Na most már mehetünk?-vigyorogtam rá.
-Kis türelmetlenke.-nevetett -persze, mehetünk.
Végre elindultunk teli hassal a gördeszkapálya felé. Mikor már láttam, hogy majdnem ott vagyunk elkezdtem felé futni, és Ad pedig utánam nevetve, és oda ordította nekem, hogy "héé várj már meg" de én csak futottam. Pechemre el is botlottam egy kőbe. Ez az én szerencsém. A következő pillanatba a földön találtam magam..
-Gyere, segítek.-jött oda hozzám Ad majd segített felállni.-ezért nem szabad futni.-nyújtotta ki rám a nyelvét.
-Jó na.-nevettem -csak elkapott a hév.
-Mint egy gyerek. Na gyere. -karolt át, és így mentünk tovább a gördeszka pályához.
Mikor ott volt előttem a pálya, rögtön ráraktam a deszkám, és elkezdtem rajta gurulni.
Ezt a pillanatot vártam már annyira. Ad, rögtön utánam is jött, és ő is felpattant a deszkára. Jó érzés volt újra deszkán állni. Megnyugtató, bár nem tudom miért, hisz csak egy deszka aminek kerekei vannak. Én mondjuk soha nem így gondoltam rá. 1 óra deszkázás után Addal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kicsit körbenézni.
-Hova menjünk?-kérdezte kedvesen.
-Vattacukor!-kezdtem visítani, mert megláttam a bácsit aki a finomságot árulja, és Adot magam után húzva jutottunk át a nagy tömegen.
-2 vattacukrot kérnénk.-értünk oda a bácsihoz, és Ad rögtön ki is kérte az édességet.
-Milyet szeretnétek?-mosolygott ránk a kissé idősebb bácsi.
-Két kéket-vágtam rá.
-Rendben.- Néztem, mit csinál a csávó és közbe nem néztem hátra sem, így egy barom nekem jött és majdnem eltaknyoltam, szerencse, hogy Ad megfogta a derekam és nem estem hátra.
-Köszönöm-mosolyogtam rá, majd nőiesen beintettem a fellökőmnek.
-Együtt vagytok?-nyújtotta át a bácsi a finomságot. Mindketten elég furán nézhettünk rá, mivel inkább vissza vonta kérdését. Sokan hiszik ezt. Tudom, hogy úgy viselkedünk, de semmi nincs köztünk. És ezt mindketten tudjuk.:)
-Figy, olvastam, egy szórólapon, hogy lesz valami koncert, úgy kb-nézett Ad az órájára-most. Megnézzük?-vigyorodott rám, majd mire válaszoltam, hogy igen megmutatta az irányt, hogy merre van a nagy színpad. Mikor odaértünk, tudomásul vettem, hogy a színpad gyönyörű. Virágokkal volt végig díszítve, és egy piros függöny lógott egy kicsit felül. Egy fiatalkorú fiú jött fel a színpadra, és a mikrofonba mondta a szokásos mondókákat majd felvezérelte az első lányt aki énekelt. Mikor belekezdett az első sorba, elég sokan morajlottak fel, mert nem hallottunk semmit. A lány remegve fogta a mikrofont és újra énekelni kezdett. Egy kicsit félt. Szegény. Hogy segítsek neki elkezdtem tapsolni, hogy tudja nincs rossz hangja. Rögtön utánam Ad is elkezdte a tapsolást, és mire feleszméltem mindenki ezt csinálta. A lány hálásan pillantott körbe és így nagyobb hanggal elkezdett énekelni, és a végére belejött. Egyébként nagyon jó hangulatot csinált a szám végére, és mindenkinek tetszett a hangja. Beleértve engem is.:) Mikor befejezte a számot, mindenki elkezdett hangosan tapsolni, és néhányan füttyögni is. Miután lelépett a színpadról, újra feljött a fiú aki bevezérli a fellépőket.
-Akkor a következi számot előadjaa-hagyott egy kis hatásszünetet-Brooklyn Black-mondta ki mire felpillantottam és dobogó szívvel pillantottam körbe. Ad rám nézett mire motyogott unottan valami olyasmit, hogy "nagyszerű". Én ezt figyelmen kívűl hagytam, és vártam, hogy végre feljöjjön a színpadra az új osztálytársunk.
-Ez meg mit keres itt?-kérdezte tőlem Ad, mikor feljött a színpadra. És igen. Tényleg ő volt az. Ad kérdésére nem válaszoltam, mert egy én sem tudtam, kettő nem tudtam levenni a szemem Brooklynról. Annyira gyönyörűen kezdte el énekelni a dalt, hogy még a szavam is elállt. Lehet, hogy Ad próbálta színlelni, de láttam rajta, hogy ő is ledöbbent. Próbálta fenntartani azt a "utálom, és nem érdekel" formáját, de nehezen ment neki. Nekem meg az, hogy levegyem róla a szemem. A hangja brutál jó, és néhány táncmozdulatot is belevitt a produkciójába. Sajnálattal vettem tudomásul, (és szerintem az összes jelen lévő lány is) hogy vége lett a számnak. Még hallgattam volna egy kicsit a hangját. Na jó, nem kicsit. Sokat.
Aminek én nem örültem, Ad kivirult, hogy végre vége a számnak. Ezt tudatta is velem.
-Nekem tetszett. Szerintem jó hangja van.-nézem rá, mire elröhögte magát.
-Nem nagy szám. A pop számokat nem bírom..- aham. Szerintem meg Brooklynt..-Mindegy szerintem menjünk haza, jó?-vetette fel Ad az ötletet, ami nekem nemigazán tetszett.
-Muszáj? Figy maradjunk még egy kicsiit.-kérleltem bociszemekkel. Nem hatotta meg.. :(
-Nem, nem muszáj. Te maradj. Én megyek. Szia.-vette fel gyorsan a földről a gördeszkáját, és mire válaszolhattam volna, elviharzott.
-Hé Ad várj már meg!-futottam utána kiáltva, és megragadtam a vállát -menjünk.-mondtam, mire elmosolyodott, és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Én is így gondoltam.-ölelte át a vállam, és így mentünk ki egyenesen a kapuig, ahol bejöttünk. Azért, igazából beszéltem volna Brooklynnal, hogy ügyes volt, és hogy gratuláljak. De nem tehettem..Mindegy majd hétfőn..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése